Eltelt egy kis idő az Énekes tábor óta, és lassan kezd lecsendesedni bennem az a rengeteg élmény, öröm, siker, amit megtapasztaltam.
A helyszínről láthattatok fotókat, hiszen folyamatosan tettem fel aktuális pillanatokat. Maga volt a Paradicsom, ahol zavartalanul tudtunk az éneklésre, és önmagunk fejlesztésére koncentrálni.
Több volt ez, mint egy mesterkurzus. A mester jelzőt egyébként is túlzásnak tartanám magamra használni.
Itt nem voltak fontos és kevésbé fontos emberek. A szakmai különbségek éppúgy nem számítottak, mint a korosztálybeliek. Sokszínűek voltunk, akárcsak egy mezei virágcsokor. És éppen ettől csodálatosak is. Szeretettel, odafigyeléssel és mérhetetlen tisztelettel viszonyultunk egymáshoz, amihez foghatót még sosem tapasztaltam tanári pályám során. Életre szóló barátságok köttettek, évtizedes gátlások tűntek el, gyerekkori traumák, egyéb érzelmi görcsök oldódtak, és valódi katarzisokat éltünk meg, EGYÜTT. Talán nem véletlen, hogy azóta is napi kapcsolatban vagyunk egymással. Nem tudok elég hálás lenni a sorsnak, hogy ebben a munkában olyan segítőim voltak, mint Telepó Zsófi és Csákberényi Panni, akik amellett, hogy tanítványaim is, beszédtechnikát, mozgást és színpadmesterség foglalkozásokat is tartottak. Hatalmas áttöréseket tapasztaltunk meg, ami nagy részben az ő érdemük is.
Néhány vélemény a táborban megtapasztaltakról:
“Legfőképp önbizalmat, amiből nekem nem sok volt. Megtanultam, hogy nem kell másokhoz mérnem magam. Mindenki volt egyszer kezdő…ebben az egy hétben megtanultam bátornak lenni…Csak pozitívumokat kaptam, és most először éreztem azt, hogy valakik tényleg büszkék rám, mert mertem kiállni és énekelni.”
“A tanárnő puszta jelenlétével is képes beragyogni akármekkora teret, közösséget, s mosolyával ilyen biztonságérzetet ad a gyerekeknek, ami rengeteg magabiztosságot ad. Szakmai tudása, élettapasztalata, feltétlen szeretete által olyan hatalmas változást láttam végbemenni az egyes tanítványokon, amiket sehol máshol soha még nem láttam, és el sem tudtam volna képzelni. “
“Egy életre szóló élményt, tapasztalatot, új látásmódot, új barátokat, közösséget, önbizalmat, magabiztosságot, bátorítást, támogatást, támaszt és nyugalmat…Sosem gondoltam volna, hogy ekkora hatást tusok gyakorolni a körülöttem lévő emberekre, mondhatni álmomban sem gondoltam volna. Olyan, mintha teljesen átértékelődött volna a magamról alkotott képem, amit eddig hittem, hogy én vagyok… Úgy érzem, más emberré váltam.”
“ Újra látom azt, hogy én miért is szeretek énekelni… Megtanultam, hogy nem kell tökéletesnek lennem ahhoz, hogy egy társaságban megálljam a helyem. És sikerült úgy énekelnem, hogy úgy éreztem, ez az enyém, és senki másé.”
“Végre elindultam azon az úton, amin az előadásmódomban szerettem volna, és ennek nagyon örülök. Ez a tábor egy újabb löketet adott a céljaim eléréséhez.”